1.Fejezet

Hali  Manócskáim c: Igen , igen tudom nagyon rég volt rész :c  Amiért bocsánatot kérek. Viszont most itt a nyár és gyorsabban jönnek a részek is :)))  Remélem tetszeni fog! A következő fejezet már Nichole szemszögéből lesz. Jó olvasást!!! :)) <3
  
*Napjainkban* 

-Nichole Isabella Tomlinson!- Kiáltottam lányomnak.
-Mond!-jött le a lépcsőn.
-Már megint hármast kaptál!- Kék szemeit a padlóra vezette és azt kezdte el bámulni.-Even rossz hatással van rád!.-hajtottam le fejem majd meg ráztam. Néhol-néhol göndör tincseim már őszültek.-Sajnálom el kell , hogy tiltsalak tőle.
-De..-Mondatába vágtam.
-Semmi "de" kisasszony. 3 hét szobafogság.-száját szólásra nyitotta de mielőtt megszólalhatott volna le pisszegtem. Puffogni kezdett majd felrohant a szobájába.
-Nem vagy vele egy kicsit túlságosan is kemény Megan?-Nézett rám Katy a legjobb barátnőm. A levegőt hangosan fújom ki , hajamba túrok majd tekintetem rá vezetem.
-Nem szeretném ha úgy szenvedne mint én.
-Tehát nem szeretnéd  hogy szerelmes legyen?- nézett rám furcsán- Even jól tanul , nem cigizik, nem drogozik. Mi bajod van vele?
-Van jogosítványa.-Nézek rá.
-Mint  most már minden 19  évesnek.-kuncog fel. De hirtelen csendben lett amikor meglátta az első könnycseppet arcomon. -Istenem! Jasson?- bólintok egyet  majd könnyeimet letörlöm. Nem szeretnék sírni , most nem.-Elhiszem,hogy hiányzik. És azt is hogy fáj ami történt. De emiatt nem ronthatod el Nichol életét.
-Én nem akarom. Csak féltem.-nézek szemeibe.
-Pedig most pont, hogy azt teszed. Ha most nem hagyod akkor nem tanul meg élni és csalódni. Ha pedig ez nem történik meg később jobban fog szenvedni mint te valaha is. Simít végig hátamon.
-Igazad van-bólintok.
Beszélgettünk még  egy kicsit. Majd Katy este 9-kor távozott.
Ki fárasztott ez a mai nap. Annyi minden történt.  Mi előtt  mentem aludni előtte el mentem lezuhanyozni. A tükör elé álltam. Pólómat át húztam fejemen. A sebhelyeken óvatosan végig húztam ujjaimat. Hirtelen az emlékek megtámadtak.

-Visszaemlékezés- 
 -Hölgyem maga terhes!-közli velem az orvosom. Örömkönnyeim végig szántották arcomat amit Édesapám törölt le. Jasson távozott de egy darabját még itt hordozom szívem alatt. Miután le törölte az orvos azt a zselés valamit hasamról azonnal végig simítottam rajta.
-Gratulálok kincsem!-mosolygott apu. Barna szeme csillogott a büszkeségtől és az örömtől. A mosolyom levakarhatatlan volt. A napokban most először tudtam igazán szívből mosolyogni.
-Visszaemlékezés vége- 

Többi ruhadarabom is le vettem magamról majd be álltam a zuhany alá. A forró víz lassan folyt végig bőrömön könnyeimet elmosva. Csuklómra tekintettem ahol látszottak a hegek. A mérhetetlen boldogság mellett a gyász folyamatosan emésztett. És depresszióba estem. Öngyilkos akartam lenni egy jó párszor. Nem gondolva Nichol-ra. Hogy lehettem ilyen hülye és önző? A csapot elzártam. Magamra tekertem a törölközőt. Fogamat megmostam majd pizsamámba bújtam. Halk léptekkel mentem Nichole ajtaja elé. Lassan nyitottam ki az ajtót nehogy fel keltsem. Le ültem mellé és csöndben figyeltem arcát.  Vonásai mint apjáé. Tenger kék szemeit is tőle örökölte. Annyira gyönyörű és okos. Nem ronthatom el az életét igaza van Katy-nek. A félelem , hogy valami baja lesz folyamatosan bennem lesz hisz ez természetes. De több teret fogok neki adni mint eddig.  Puszit nyomtam arcára. Haján végig simítottam fel keltem majd ki mentem szobájából. Magára hagyva az alvó lányt  aki az életemet jelenti. Be mentem hálómba ami még egykor kettőnké volt. Be bújtam a takaró alá. Szorosan össze húztam magam majd vissza gondoltam minden együtt töltött percünkre,csókunkra és arra amik MI voltunk. És most mik vagyunk.

Bevezető.

Egy csík és vége mindennek. Megszűnik az élet. Egy csík ami miatt eltörölheted összes érzelmed. A fém tárgyat csuklómhoz tettem. Rajta Megan csak egy húzás. Könnyes szemeimet lassan nyitottam ki. Be villant az arca. Ahogyan az utolsó mondatokat ejtette ki formás ajkain.

Visszaemlékezés:
-Kicsim siess , be fog zárni a bolt mire odaérünk.
-Megyek!-kiáltottam vissza. Miközben mentem le a lépcsőn magamon éreztem tekintetét. 
-Gyönyörű vagy!- húzott magához közel. Ajkait enyémek ellen nyomta miközben kezével oldalamat simogatta.-Tudod tőlem akár itthon is maradhatunk.  -Perverz vigyor jelent meg arcán.
-Istenem Jasson ...INDULÁS- kiáltottam föl.-A karácsonyi ajándékok nem veszik meg magukat! -Még csak november .10.-e van de Én szeretem ezeket minél előbb elintézni. Hatalmas sóhaj szökött ki édes ajkain. Egy szűzies csókot hagytam rajtuk . Szerelmem karjaiból ki szenvedtem magam. A szekrényhez lépve vettem magamra kabátom amit a sálam követett. Jasson le utánozta mozdulataimat. Kézen fogott , és együtt léptünk ki a  havazó Londoni utcára. A hideg levegő megcsapta arcom. De mégsem fáztam. Jasson  úriember módjára nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. A jármű már teljesen fel volt fűtve így nem fáztam. A mosoly levakarhatatlan volt arcomon. A motor felmordult . Kezünket összekulcsoltuk és úgy helyezte a sebesség váltóra . Mind ketten boldogak voltunk. Úgy éreztük ezt a pillanatot semmi sem ronthatja el.... Halkan szólt a zene . Minden nyugodt volt. Mire észbe kaptam hatalmas fékcsikorgás . Minden elsötétül ......
Pilláim ólom nehezek. Szemeimet nagyon lassan tudom csak ki nyitni. A fájdalom el önti testem minden pontját. Magam mellé nézek. A kezem összekulcsolva az Övével. Szerelmem véres arcára pillantok. Arca tele sebekkel, horzsolásokkal de még így is gyönyörű . A fájdalmaimmal nem foglalkozva mellé mászok. Hatalmas barna szemeit rám vezeti. Apró mosoly ül ki véres arcára. Még ilyenkor is boldog. Látszik rajta , hogy ez az apró gesztus is mekkora fájdalmakkal jár neki. 
-M-Megan- hangja szinte suttogás volt.
-Shhhh Szerelmem minden rendben lesz! -mosolyogtam rá.
-Kérlek ha nem élem túl. Lépj tovább , keress valakit aki mellett biztonságban lehetsz..
-Ne mond ilyeneket!-vágtam szavaiba. De azonnal le pisszegett .
-Kérlek ígérd meg ! Biztonságban akarlak tudni! 
-Ígérem!-mondtam ki a számomra legfájdalmasabb szavat.
-És kérlek ne bántsd magad! -bólintottam egyet -Szeretlek Kicsim!- mosolya most is jelen volt arcán .
-Én is téged Szerelmem. -Le hajoltam hozzá egy apró csókot nyomva puha ajkaira. Meg éreztem rajta azt a fanyar fémes ízt. Lassan húzódtam el szemeimet kinyitottam. -Jasson!-szólongattam -Jasson ne hagyj itt kérlek! - Tört ki belőlem a hisztérikus zokogás - Neeeeee! -üvöltöttem torkom szakadtából.
-Hölgyem kérem jöjjön el onnan! szólt mögülem egy hang.
-Nem !Nem hagyom el ! -sírtam még mindig. két kéz megfogta vállam és elkezdett húzni. Tenyerünk elvált ujjvégeim kapaszkodtak már csak kezébe. -Neee kérem ne! -Hideg keze el engedte enyémet. Láttam ahogyan megvizsgálják majd bele helyezik egy hatalmas fekete zsákba. Zokogásom nem apadt szédülni kezdtem . A sötétség megint birtokba vett mindent..
Visszaemlékezés vége.

Bármennyire is csábít nem tehetem meg. Meg ígértem neki. El dobtam az éles tárgyat és zokogni kezdetem. 3 éve ment el. 3 éve csókolhattam utoljára. 3 éve még foghattam kezét. 3 éve még meg volt a szívem....