1.Fejezet

Hali  Manócskáim c: Igen , igen tudom nagyon rég volt rész :c  Amiért bocsánatot kérek. Viszont most itt a nyár és gyorsabban jönnek a részek is :)))  Remélem tetszeni fog! A következő fejezet már Nichole szemszögéből lesz. Jó olvasást!!! :)) <3
  
*Napjainkban* 

-Nichole Isabella Tomlinson!- Kiáltottam lányomnak.
-Mond!-jött le a lépcsőn.
-Már megint hármast kaptál!- Kék szemeit a padlóra vezette és azt kezdte el bámulni.-Even rossz hatással van rád!.-hajtottam le fejem majd meg ráztam. Néhol-néhol göndör tincseim már őszültek.-Sajnálom el kell , hogy tiltsalak tőle.
-De..-Mondatába vágtam.
-Semmi "de" kisasszony. 3 hét szobafogság.-száját szólásra nyitotta de mielőtt megszólalhatott volna le pisszegtem. Puffogni kezdett majd felrohant a szobájába.
-Nem vagy vele egy kicsit túlságosan is kemény Megan?-Nézett rám Katy a legjobb barátnőm. A levegőt hangosan fújom ki , hajamba túrok majd tekintetem rá vezetem.
-Nem szeretném ha úgy szenvedne mint én.
-Tehát nem szeretnéd  hogy szerelmes legyen?- nézett rám furcsán- Even jól tanul , nem cigizik, nem drogozik. Mi bajod van vele?
-Van jogosítványa.-Nézek rá.
-Mint  most már minden 19  évesnek.-kuncog fel. De hirtelen csendben lett amikor meglátta az első könnycseppet arcomon. -Istenem! Jasson?- bólintok egyet  majd könnyeimet letörlöm. Nem szeretnék sírni , most nem.-Elhiszem,hogy hiányzik. És azt is hogy fáj ami történt. De emiatt nem ronthatod el Nichol életét.
-Én nem akarom. Csak féltem.-nézek szemeibe.
-Pedig most pont, hogy azt teszed. Ha most nem hagyod akkor nem tanul meg élni és csalódni. Ha pedig ez nem történik meg később jobban fog szenvedni mint te valaha is. Simít végig hátamon.
-Igazad van-bólintok.
Beszélgettünk még  egy kicsit. Majd Katy este 9-kor távozott.
Ki fárasztott ez a mai nap. Annyi minden történt.  Mi előtt  mentem aludni előtte el mentem lezuhanyozni. A tükör elé álltam. Pólómat át húztam fejemen. A sebhelyeken óvatosan végig húztam ujjaimat. Hirtelen az emlékek megtámadtak.

-Visszaemlékezés- 
 -Hölgyem maga terhes!-közli velem az orvosom. Örömkönnyeim végig szántották arcomat amit Édesapám törölt le. Jasson távozott de egy darabját még itt hordozom szívem alatt. Miután le törölte az orvos azt a zselés valamit hasamról azonnal végig simítottam rajta.
-Gratulálok kincsem!-mosolygott apu. Barna szeme csillogott a büszkeségtől és az örömtől. A mosolyom levakarhatatlan volt. A napokban most először tudtam igazán szívből mosolyogni.
-Visszaemlékezés vége- 

Többi ruhadarabom is le vettem magamról majd be álltam a zuhany alá. A forró víz lassan folyt végig bőrömön könnyeimet elmosva. Csuklómra tekintettem ahol látszottak a hegek. A mérhetetlen boldogság mellett a gyász folyamatosan emésztett. És depresszióba estem. Öngyilkos akartam lenni egy jó párszor. Nem gondolva Nichol-ra. Hogy lehettem ilyen hülye és önző? A csapot elzártam. Magamra tekertem a törölközőt. Fogamat megmostam majd pizsamámba bújtam. Halk léptekkel mentem Nichole ajtaja elé. Lassan nyitottam ki az ajtót nehogy fel keltsem. Le ültem mellé és csöndben figyeltem arcát.  Vonásai mint apjáé. Tenger kék szemeit is tőle örökölte. Annyira gyönyörű és okos. Nem ronthatom el az életét igaza van Katy-nek. A félelem , hogy valami baja lesz folyamatosan bennem lesz hisz ez természetes. De több teret fogok neki adni mint eddig.  Puszit nyomtam arcára. Haján végig simítottam fel keltem majd ki mentem szobájából. Magára hagyva az alvó lányt  aki az életemet jelenti. Be mentem hálómba ami még egykor kettőnké volt. Be bújtam a takaró alá. Szorosan össze húztam magam majd vissza gondoltam minden együtt töltött percünkre,csókunkra és arra amik MI voltunk. És most mik vagyunk.